Érpatak a Közép-Nyírségben, Nyíregyházától déli irányban mintegy 25 km távolságra, Debrecentõl pedig 35 km-re található település. A 4-es fõútról Újfehértónál a Nagykálló felé leágazó úton közelíthetõ meg.
A falu határában található a környezõ települések külterületeirõl a belvizeket összegyűjtő, 18,9 ha felületű, Csûrõ-réti víztárolónak nevezett földterület. A település szerkezetére jellemzõ, hogy a központi része egy nagyobb településrészbõl áll, külterületi részét pedig tanyák, a Zsindelyes-tanya és az Újtag tanya képezik.

Történelem

A község a temetõben talált leletek alapján már a honfoglalás korában lakott településként létezett.  Írott forrásokban a XIII. század végén tûnt fel elsõ ízben a település.
A falut 1280-ban a Gut-Keled nembeli István bán fia, Pál birtokaként jelölik.1307-ben, illetve 1329. októberében (Hwgey, Hugey alakban) oklevelek említik, de szerepel a pápai tizedjegyzékben (1332-1337) is. E név elavult szavunk, jelentése ugyanazon korból, a königsbergi töredék alapján adatolva (ahol Szûz Máriáról írják: "tengereknek fényes hugya") "csillag" volt, melyet félreértelmezve a századelõn, 1908-ban hivatalosan módosítottak Érpatakra - a település határában eredõ forrásvízrõl véve az új elnevezést.

1332-35 között a Szent György tiszteletére szentelt egyházának András nevû papjáról maradt fenn írásos említés.
A következõ évtizedekben a Balogh-Semjén nemzetség tagjai birtokolták, késõbb a Gut-Keled család visszaszerezte, így a XIV. századtól az e nemzetségbõl származó, a közeli Butkáról (ma Butykatanya) elnevezett család tulajdonában volt. A XVII. Század végén Butkai Anna kezével együtt Dessewffy Ferenc kapta meg.
A XVI-XVII. században mások is szereztek a faluban részbirtokot. A tulajdonosok között a legjelentõsebb a Lónyay család volt. Egy 1566-ban kelt dézsmajegyzék tanúsága szerint kb. 150 lakosa lehetett, de a XVII. században jórészt legeltetésre és szántóföldként hasznosították.
A XVIII. században legnagyobb birtokosa Dessewffy Tamás kezdte benépesíteni a pusztát zempléni birtokáról áttelepített görög katolikus, kárpátorosz és szlovén jobbágyokkal. A görög katolikus templomok felmérése során 1786-ban egy régi, romos kis fatemplomot és egy fából épített kétszobás parókiát találtak itt. A XX. század elején már egy görög katolikus és egy evangélikus temploma mûködött. Földbirtokosai a Dessewffyek, Irinyi Csaba és Érpataki Úrbéresek voltak.